Akik most kezdték az állás keresést, tele vannak önbizalommal, ötletekkel és nekivágnak a nagy ismeretlennek.
Hiszen tisztában vannak vele, hogy jók a szakmájukban, elég ügyesek és okosak, hogy bármelyik munkáltató két kézzel kapjon utánuk.
Aztán jön az első csalódás, majd a második...
És az önbizalom HUSS! Elszáll.
Önmagukban kezdik el keresni a hibát: "Vajon mit csináltak rosszul?", "Talán mégsem vagyok olyan jó, mint ahogyan azt hittem?"
Nos én már a 3. "sikeres" interjún vagyok túl. Mindháromszor úgy vettek tőlem búcsút az interjúztatók, hogy szerintük meglesz az állás és mindháromszor pofára estem.
Kerestem magamban én is a hibát, vajon mit ronthattam el, mit mondtam vagy tettem, ami miatt így döntöttek, amikor olyan pozitív volt a véleményük?
Az utolsó alkalomnál beláttam, hogy semmit nem rontottam el, csak nem illettek össze a munkáltató és a munkavállaló igényei.
Ennyi az egész.
Ha az interjún pozitívan ítélnek meg minket, az adjon nekünk erőt a továbbiakban!
Nálam az első alkalommal az angol volt a gond. Tolmácsolni is kellett volna, az angolom meg kevés ahhoz. Viszont az informatikai tesztem hibátlan lett. Ezen buzdult fel annyira az interjúztató :)
A második alkalmon törtem a legtöbbet a fejemet, de azt hiszem, ott a nagy számok törvénye érvényesült, ugyanis egyszerre kb. 10 ember interjúztatott. Valószínűleg, valakinek nem voltam szimpatikus és mivel az a valaki gyaníthatólag a nagyfőnök volt, nem a többség szava számított.
A harmadik alkalommal minden szuper volt, fel is vettek volna, csakhogy nem vagyok munkanélküli, ergo nem kapott volna utánam támogatást...
Ez pech!
DE!
Nem az én hibám!
Bízz magadban és minden sikerül!!!
Hiszen tisztában vannak vele, hogy jók a szakmájukban, elég ügyesek és okosak, hogy bármelyik munkáltató két kézzel kapjon utánuk.
Aztán jön az első csalódás, majd a második...
És az önbizalom HUSS! Elszáll.
Önmagukban kezdik el keresni a hibát: "Vajon mit csináltak rosszul?", "Talán mégsem vagyok olyan jó, mint ahogyan azt hittem?"
Nos én már a 3. "sikeres" interjún vagyok túl. Mindháromszor úgy vettek tőlem búcsút az interjúztatók, hogy szerintük meglesz az állás és mindháromszor pofára estem.
Kerestem magamban én is a hibát, vajon mit ronthattam el, mit mondtam vagy tettem, ami miatt így döntöttek, amikor olyan pozitív volt a véleményük?
Az utolsó alkalomnál beláttam, hogy semmit nem rontottam el, csak nem illettek össze a munkáltató és a munkavállaló igényei.
Ennyi az egész.
Ha az interjún pozitívan ítélnek meg minket, az adjon nekünk erőt a továbbiakban!
Nálam az első alkalommal az angol volt a gond. Tolmácsolni is kellett volna, az angolom meg kevés ahhoz. Viszont az informatikai tesztem hibátlan lett. Ezen buzdult fel annyira az interjúztató :)
A második alkalmon törtem a legtöbbet a fejemet, de azt hiszem, ott a nagy számok törvénye érvényesült, ugyanis egyszerre kb. 10 ember interjúztatott. Valószínűleg, valakinek nem voltam szimpatikus és mivel az a valaki gyaníthatólag a nagyfőnök volt, nem a többség szava számított.
A harmadik alkalommal minden szuper volt, fel is vettek volna, csakhogy nem vagyok munkanélküli, ergo nem kapott volna utánam támogatást...
Ez pech!
DE!
Nem az én hibám!
Bízz magadban és minden sikerül!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése