2011. február 1., kedd

Mindig kell egy barát!

Nagyon nehéz folyamatos intenzitással kitartani a céljaink mellett és ugyan akkora önbecsüléssel szembenézni a problémákkal, mint amilyen lelkesen belevág az ember bármibe is.

Vannak gödrök, amikből egymagunk is ki tudunk mászni, vannak olyanok is, amiket meg sem érzünk, csak kilépünk belőle, de vannak olyanok is, amiknek a fala beomlik, valahányszor felfelé kapaszkodnánk és a meredeksége miatt úgy érezzük, hogy sosem jutunk ki belőle!

Ebben az esetben nagyon sokat segíthet egy jó barát, aki lenyúl a gödörbe és kisegít minket onnan.

Sokszor elég, ha meghallgatnak, még tanácsot sem kell adni.

Ha úgy érzed, nincs remény sem, keresd fel egy jó barátodat és panaszkodj neki annyit, amennyi jól esik. Ha éppen nincs kéznél egy barát sem, de mindenképpen szeretnéd kiadni magadból a gondokat, ragadj tollat vagy klaviatúrát és írd le! Nem kell publikálni, csak magadnak írogatsz.

Ne törődj az illemmel sem, most nem számít! Káromkodj, szidj akit csak szeretnél, vagy ha jobban esik a hangos szó, egy nyugodt helyen kezdj el beszélni magadban.

Csak arra vigyázz, hogy ne csináld rendszeresen: Tudod, ha írsz, azt mondják naplót vezetsz, ha magadban beszélsz, azt mondják megbolondultál! :D

Mindig kell egy barát, aki kinyitja a szemedet és ráébreszt, hogy többet érsz annál, hogy egy gödörben sínylődj!

ui.: Köszönöm Ági!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése